Kerekek és görgők fizikai és kémiai tulajdonságai

Az anyagmozgató gépek a legkülönbözőbb körülmények között dolgoznak: szükség lehet rájuk egy fagyasztóban éppúgy, mint trópusi körülmények között, de működhetnek robbanásbiztos vagy savas környezetben is. Ezek mellett a tervezőknek számos más tényezőt is figyelembe kell venniük, ezeket foglaljuk össze az alábbiakban.

Korrózióval szembeni ellenállás

A kerekek acél agyát horganyozzák vagy védőlakkal vonják be. Az alkatrészek tesztjére a DIN EN ISO 9227 szabvány szerinti az egyik legáltalánosabb eljárás, amivel különböző anyagok korrózióvédelmét ellenőrzik. Egy savas oldatot permeteznek az alkatrészre, ezzel egy korróziós folyamatot indítva be és ettől a pillanattól kezdve mérik, hogy a fehér és vörös rozsda mikor jelenik meg.

A kisebb hatások esetén a horganyzott alkatrészeknek megvan az az előnye, hogy a cink az acél előtt elkezd korrodálni az elektrokémiai folyamatoknak megfelelően. Az így megjelenő világos folt nem rozsdásodik el. A horganyzott alkatrészeket alávetik egy másik kémiai kezelésnek is, a passziválásnak. A kék és a sárga passziválás között a fő különbség, hogy a sárga nagyobb védelmet nyújt korrózió ellen.

A cink-nikkel bevonat előnye pedig, hogy nagy hőmérsékleteknek is ellenáll és a fehér korrózió nem jelenik meg rajta. A lakkozott alkatrészek elvesztik a korrózióvédelmüket, amikor a festék megsérül. A rozsda átterjed ilyenkor a környező részekre is. A katódos mártásos festés egy elektrokémiai folyamat, ami során bonyolult testeket is arányos bevonattal látnak el.

Hőmérséklettűrő képesség

Vulkollan_heat_resistance

Vulkollan kerék a felmelegedéskor megfolyt, majd kikristályosodott.

Egy raktártechnikai gép kerekeinek és görgőinek megfelelő működése az előzőek mellett függ a hőmérsékleti hatástól is. A futófelület hőmérséklete függ a környezeti hőmérséklettől és a súrlódás okozta hőtől. A súrlódást pedig a futófelület anyaga, alakja és a terhelés mellett meghatározza a megtett távolság iránya, hossza és a talaj tulajdonságai. A futófelületként használt anyagok teherbírása és stabilitása lecsökken hidegben vagy melegben. A terhelhetőség és az élettartam számottevően csökken a nagy hőmérsékleteknél. Mindemellett nagy statikus terhelés esetén nagy hőmérsékletnél a kerék kilapulásának veszélye megnő. Ezért a gyártók kifejlesztettek olyan poliuretán futófelületeket is, amik jól bírják ezeket a körülményeket.

Alacsonyabb hőmérsékletnél számos elasztomer merevsége és keménysége nő meg, -különösen a gumié, de számos poliuretáné is- az anyagok rugalmassága pedig romlik. Speciális opcióként ezért vannak olyan poliuretán elasztomerek is, amik -30° C alatt is megőrzik rugalmasságukat, keménységük pedig alig növekszik.

Antisztatikus/elektromosan vezető tulajdonság

Az antisztatikus/elektromosan vezető kerekek biztosítják az elektrosztatikus kisülést, amit a targonca vagy a szállított áru generál. A görgő vagy kerék akkor tekinthető elektromosan vezetőnek, ha az ellenállása nem lépi túl a 104 Ω-ot. Abban az esetben, ha a kerék ellenállása nem lépi túl a 107 Ω-ot antisztatikus az alkatrész. Hogy a lakfestett alkatrészek vezetési képessége is biztosított legyen (ez lenne a felni/agy), a szerelési és összekapcsolt ponton el lehet távolítani a festéket. A vezetés hatékonyságát befolyásolja a piszkos futófelület és más környezeti körülmények így ezeket a kezelőnek időszakonként ellenőrizni kell.

Kémiai ellenállási képesség

A targoncakerekek kémiai ellenállási képességére különös tekintettel kell lenni, legfőképpen akkor, ha az alkatrészek közvetlen kapcsolatban vannak agresszív anyagokkal. A futófelület különböző anyagainak más és más kémiai anyagokkal szembeni ellenálló képessége van. Figyelembe kell venni, hogy a kémiai ellenállás nem csak azon múlik, hogy milyen agresszív anyaggal érintkezik a kerék, de annak a koncentrációjától, az érintkezés időtartamától és más környezeti hatásoktól, mint a hőmérséklet és a páratartalom. Ha ön olyan környezetben használja a raktári targoncát, ahol a kerekek vegyi anyagokkal érintkeznek, akkor kérje tanácsunkat és utánanézünk, hogy az adott anyagra melyik futófelület rezisztens.